Az egészséges élet része kellene, hogy legyen a rendszeres mozgás is, de be kell valljam nem vagyok az a sportos típus. Az egyetlen mozgásforma, amit szeretek csinálni a gyalogláson kívül az a tánc, de sportnak nem igazán nevezhető.
De a szociális nyomás hatására én is beiratkoztam fitneszterembe. ( Londonban járunk) Az újonnan bejelentkezők számára 3 órát biztosítottak a fitnesz edzővel. (Nehogy már az első alkalommal fejre álljon valamelyik trükkös gépen a kedves látogató). A fiatal csaj meg is mutogatta a termeket, majd az egyik futógéphez vezetett.
-Szívesen kipróbálok bármit, de lehet egy kérésem? – kezdtem- Nem szeretném, ha nagyon felgyorsulna a pulzusom. Kellemetlenül érint.
A csaj kicsit megdöbbent.
-Sajnos az elkerülhetetlen. De majd lassan csináljuk, jó?
A futógépen én csak sétáltam pár percet, de amikor le kellett szállni majd elájultam. A csaj gyorsan 1 székre leültetett magyarázva, hogy hozzá kell szokni a szervezetnek ehhez a mozgás fajtához. Következtek az erőgépek. Minden erőt bevetve húztam- vontam a karokkal a legkisebb súlyokkal, de nem ment. Előttem a tornaterem pávái mutogatták a tükörben maguknak a saját izmaikat és nagy puffanással dobták el az éppen aktuális súlyokat. (miért nem lehet azt egyszerűen lerakni?)
Gondoltam, ha már ezen a szinten kudarcot vallottam megnézek pár csoportos órát. Elkértem a heti menetrendet, de nem lettem okosabb. Ok, azt értem, hogy pilates de mi a szösz például a body balance meg a body pump ? Ki kellett próbálni. Íme a tapasztalat
Aerobic- A tanár a zenén keresztül kiabált olyan varázsszavakat, mint bébi mambó kettő és ebből tudni kellett volna mi a teendő. Egy amazon mellé sodródtam és egész idő alatt azon izgultam nehogy rám lépjen, mert biztos összetörne valamim.
Body pump- kis súlyokkal kellett egy műanyag deszkára lépegetni. Kb. az óra negyedében rám szólt a tanár, hogy most üljek le mert kifutott belőlem a szín. Az óra hátralevő részét azzal töltöttem, hogy a kis deszkáról figyeltem az izzadó társaságot.
Body combat- Ezt csak az ajtó ablakából láttam. Emberek tornázás címén ütötték egymást. Kössz , nem.
Aqua aerobic- főleg túlsúlyos, nyugdíjas mamák nevetve ringatóztak a vízen míg a tanár a partól harsogta be a motiváló szavakat és nagyon fölöslegesnek érezhette magát, mert szinte senki nem azt csinálta, amit ő mondott.
Zumba- A tanár 5 sorral előttem nyomta egy emelvényen, de még igy se láttam miket lépked. Igy a közelebb állókat figyeltem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy mindenki mást csinál. Ennek igy nincs értelme- mérgelődtem.
Végül maradt az úszás meg a szoba bicikli. Néha elmentem egy-egy pilatesre vagy jógára.
Amikor Kinában éltem elmentem jógára. Mivel a csaj kínaiul mondta mindig fel kellett nézni, hogy most csak szövegel vagy csere van. És ő megállás nélkül mondta. Már elfáradtam abban, hogy hallgatom, holott egy kukkot nem értettem belőle. A padló meg egyre forróbb lett. Lassan a pokol kémköves bugyraiban éreztem magam. Egyáltalán nem volt pihentető, hát nem mentem legközelebb.
Inkább vettem 1 biciklit és azzal közlekedtem. Ázsiában ez se egyszerű, mert a forgalom minden irányból jöhet és a szabályok is nagyon változékonyak. A szemafor leginkább dekoratív célokat szolgál és mindent dudálással intéznek. A dudálás jelenti azt, hogy
vigyázat jövök
jobbról előzök
balról előzök
húzódj le
menjél már!
mit csinálsz te idióta?!
És rajtad múlik hogy veszed az adást.
Csakhogy ezek a dudák autók és motrok dudái és hangos tuuut, túúúúúúúúút hangon szóltak. Az én bicómon volt egy csengő, ami vékony kis cring-cring hangot hallatott és soha senki nem reagált rá. Ezért be kellett dobnom a vokális tuut, túúúúúúút-ot amire csodálkozva hátra fordultak majd lehúzódtak a vörösödő, ideges, láthatólag nagyon siető fehér ember előtt.
Legutóbb a helyi magán tornaterembe látogattam el. Western filmben éreztem magam. Ahogy beléptünk a terembe megállt az élet. Lelki szemeim előtt a pult mögötti fickót a western kocsma csaposának láttam, a többieket ivócimboráknak, akiknek a kezében megáll a sörös kupa (kézi súly), mert idegenek vetődtek be a kricsmibe. Hamarosan mindenkinek lett neve (csakis titokban), olyan kis társaság járt oda. Ott volt a Pék aki úgy járt mint akinek 1-1 vekni kenyér lenne a hóna alatt. Darwin, aki névadóját is lekörözte divatosra vágott szakállával. A Jégkirálynő aki otthagyta a Jégvarázst kicsit erősíteni. Vagy a neon gatyás, mert mindig ilyen ruhadarabban jelent meg. De ez se tartott sokáig, mert a tulaj bezárt.
Hát ennyi. Várom azt a napot amikor nekem hiányozni fog a torna és mit nem adnék egy kis izomlázért, mert lám még a karantén se hozta ezt ki belőlem. Hiába a 10 napos kihívás meg a napi 5 perc torna, maradok a kajánál és a szunyánál. Nem lehet mindenki sportember. Kell pár hedonista.
Kinga Kalandozásai 