Csak az egészség meglegyen (kínai kiadás)

 

A sanghaji normál egyetem fűtés szempontjából (kizárólag európai szemmel) nem volt normál. Ugyanis nem volt se radiátor se padlófűtés, se légkondi. Télen a diákok előszeretettel szellőztettek is órák előtt. Tanárok, diákok kabát, sapka, sál, kesztyű kombóban futottak egész nap a meleg teás poharukat szorongatva. (nevetve mondtuk, hogy nyugodtan a kabát alatt pizsamában is mehetnénk dolgozni, ugyanis senki nem látná).
Ennek a hidegnek köszönhetően felfáztam. Tudtam, hogy a hideg miatt fáj a derekam el is mentem az orvoshoz. A kórházban az orvosnak elmondtam mi is fáj és azt is, hogy ilyen már volt hamarabb, csak a megfázástól van.
Kell egy röntgen felvétel.- mondta
Minek?
Meg kell nézni, hogy nincs-e eltörve a háta
Doktor úr, nem hiszem, hogy el lenne törve a hátam. Gyalog jöttem ide.
Akkor is kell egy röntgen.
A röntgen felvétel után az orvos nagy mosollyal fogadott.
Nincs eltörve a háta
( Hát ezt eddig is tudtam, köszi)
Menjen haza.Pihenjen és igyon forró vizet.
És mit ad a hátfájásomra?
Semmit.Mondom pihenjen és igyon forró vizet
Azt hittem rosszul hallok, de az orvos már el is fordult tőlem. Teljesen ledöbbenve néztem még pár percig majd puffogva hayamentem.( orvos lehetek így én is. Nesze neked híres kínai orvoslás)
Másnap elmentem masszőrhöz. Helyre rakott. Nesze neked forró víz.

A másik esetem az orvosokkal akkor volt amikor fellöktek görkorcsolyázás közben. Az ötlet jó volt a kollégáktól csak azzal nem számoltunk, hogy a korcsolyázás közben a kínaiak annyira nem tartanak be semmi szabályt, mint vezetés közben. Huszan összekapaszodva hátrafele hullámoztak, volt aki lábát feje mellé emelve csúszott körbe. Engem valaki úgy lökött fel, hogy a lasabban közlekedőket bójáknak kezelve ide-oda lökve haladt tovább.
Aznap este nem mentem el orvoshoz. Hátha holnapra jobb lesz. De aludni alig tudtam, így reggel elbuszoztam a kórházba. Amikor bementem rögtön mellém rendeltek egy biztonsági őrt aki mindenhova elkísért. Felírták a nevem, befizettem a regisztrációs összeget és leültem a váróban. Rámjött minden kín. Itt vagyok a világ másik végén, beteg vagyok, nem értenek, mi lesz velem….. Lassan elkezdtem sírni. A teremben várók észrevették, oda sereglettek hozzám, egy nő simogatta a karom és csitító hangon beszélt hozzám kínaiul.Lehet, hogy csak az édes- savanyú csirke receptjét mondta el, de legalább kedvesen tette.A kijelzőn felvillant a nevem, mutatták is, hogy az én vagyok.Mivel a kínaiaknak pár karakterből áll a nevük az enyémből is csak az első pár betű került fel a kijelzőre. KING (azaz Király)volt látható.Még jó, hogy fanfár kíséret nem követte. (a királyt várják a 223-as rendelőben). Az orvos jó hírekkel szolgállt. Nincs eltörve, de felkötve kell tartani 1 hónapot. Kaptam gyógyszert is. Mikor már két napja nem aludtam mert úgy fájt a karom megtudtam, hogy az nem fájdalom csillapító, csak puffadás gátló.Amikor elmeséltem a főnökömnek, hogy nem tudok aludni mondta miért nem szóltam hamarabb. Hozott egy levél apró, barna gyógyszert.
Ezt vedd be este.Garantálom, hogy jól alszol. De már az ágyban feküdj amikor beveszed.
És tényleg segített. Aludtam , mint a bunda. A harmadik éjszaka már gyógszer nélkül.
Negyedik nap munkában mindenki az éjszakáról beszéllt.Engem is faggattak.
Te tudtál aludni?
Én igen.
Hát persze, a csodálatos barna bogyók.
Már nem használom.Miért mi történt?
Nem hallottad a vihart? Azt hittem leszedi a tetőt. Üvöltött a szél, rázta az ablakokat, azon aggódtam, hogy nehogy összedőljön a ház.
Hát ebből semmit nem hallottam.Ekkor tudtam, hogy a gyógyulás útjára léptem.

Kínában volt olyan alklom is amikor nőgyógyászhoz kellett menni. Egy kínai barátnőm jött velem. A doktornő bevezetett egy rendelőbe ahol az ágy egy függöny mögött volt. Csak később tűnt fel, hogy csak félig. Amikor ott feküdtem teljesen leplezetlenül egyszer csak bejött az aszisztensnő valamit kérdezni. Aztán kiment, majd valaki más hozott be valami dokumentumot. Végezetül a doktornő megkérte barátnőmet, hogy jöjjön be fordítani. Ő meg bejött és velem szemben állt meg. Értékeltem, hogy akarta látni az arcom,de nem csak azt látta. Ennyit a diszkrécióról. Kinga minden titka kiteregetve

Csak az egészség meglegyen

Az új évre, szülinapra minden jót kívánunk és a válasz az szokott lenni, hogy csak az egészség meglegyen. Na de mi történik akkor ha épp nincs meg? És a bajt tetézi az is ha esetleg külföldön ért minket a baj. Hát ilyen történt velem is.

Anglia (Szlovákia)

Hazafelé bicikliztem munkából és valahogy az egyik táskámat bekapta a kerék. Repültem. És még valahogy a biciklit is sikerült magamra húzni, mint egy takarót esés közben. Mindez egy fő úton történt, egy  buszmegálló előtt ahol egy benzinkút és üzlet is volt. Szóval mozgalmas környéken. Az első gondolat ami ilyenkor az ember fején átfut az, hogy fel kell kelni.Én is megpróbáltam
-Ne mozdulj!- kiáltotta valaki.
Egy pillanat múlva ott termett egy pasi.
-Szia.- mondta- van elsősegély kurzusom. Most megnézem, hogy nem sérült-e meg a gerinced.
Hát akkor nem jutott eszembe, hogy nekem is van elsősegély kurzusom.Kérdéseket tett fel és éreztem, hogy nincs hangom, de valahogy kipréseltem magamból a válaszokat.Minden fura volt, hullámzó és hideg.

A pasi megkért, hogy mozgassam a kezem, lábam, majd felsegített és elkísért a járdáig.Itt már komoly csoport várt. Valaki a fenekem alá tett egy takarót, a másik ember hívta a mentőket velem meg egy szolgálaton kívüli rendőr beszélgetett. Vagyis folyton kérdezgetett, hogy mi a nevem, hova mentem, honnan jövök stb. Közben felbukkant a barátnőm Ildikó is akivel akkor kellett volna találkoznom.Amíg a mentőre vártunk a főnököm is oda jött.Orvos létére ő izgult leginkább. Végül nem is mentőt küldtek hanem csak egy személyautót.A mentős pasi megkérdezte a nevem majd írni kezdte a kesztyűjére.Mikor úgy a közepén voltunk akkor megkérdezte, hogy elég lesz-e a hely vagy a kesztyű másik oldalán kell majd folytatnia.
-Le kell vágni a kabátot rólad- jelentette ki
-Semmi esetre se. Ez ajándék volt a barátomtól.
-Ha el van törve a kezed akkor le kell vágni.Teszteljük le.Nyújsd ki a karod és tartsd egyenesen.
Megtettem. Kinyújtottam a kezem előre aztán kibújtam a kabátból. ( akkor még nem tudtam, hogy tényleg el van törve a kezem)
Ildikó velem tartott a kórházba, kedves segítőimet hátrahagyva.A kórházban vagy 2-3 órát vártunk hiába mentő hozott be. Ildikó tömte belém a táskában talált muffinokat és próbált szórakoztatni. Várakozás közben jött üzenet a munkahelyemről „ Ne aggódj a holnap miatt, megoldjuk.A hetet is meg a hónapot is ha kell”
Végre bejutottam. Első utam a röntgenre vezetett.
-Csavarja így ki a kezét és rakja le erre a lapos felületre- mondta a röntgenes
-Nagyon vicces! Nem tudom megcsinálni.
-Csak rövid időre kéne.
-Hát rövid időre se
Valahogy megment a röntgen. Visszaballagtam a dokihoz
-Hát ez el van törve.- állapította meg-nézze itt.
És valóban látszott a törés a csonton.
-Érdekes- nézett rám a doki.- ha ez a csont (olekranon) törik el általában az izom elhúzza a két csontot egymástól és össze kell őket csavarozni.
-Hát látja doktor úr, annak is van előnye, ha valakinek nincsenek izmai.- mutattam vékonyka karomra.
-Menjen, kap átmeneti gipszet, aztán be kell jönnie, hogy megcsinálják rendesen.

A gipszelő nővérke a Doktor bubó Ursulájára hasonlított, csak napbarnított kiadásban. Egy bárszékre ültetett.Én valahogy szédültem és lassan csúsztam lefele a székről
-Ugye, hogy nem vett be fájdalomcsillapítót!!! Hogy lehet így ide jönni!!!!- mordult rám
Nem akartam neki mondani, hogy az ember általában nem tervezi a balesetet és nálam fájdalomcsillapító valahol otthon a szekrény tetején lévő kis dobozban van.ha még egyáltalán jó.
Belémpumpolt a csaj valami oxigént és megkaptam az átmeneti gipszemet. Arra már nem emlékszem, hogyan jutottam haza, de Ildikó végig maradt (Köszi)
Aztán mentem másik gipszelésre. A gipszelőbe két barátom is elkísért.
Egy irtó vidám csávó volt a gipszelő
-Na aranyom milyen szinű gipszet akarsz?
Hát azt hittem viccel. Elképzeltem a karom a nagy cukorvatta- -féle gipsz alatt.
-Hogyhogy milyet? Szivárványszinűt.
-Hát olyan nincs, de van sárga, narancssárga, piros, zöld, kék, lila, rózsaszín stb.
-Akkor zöldet kérek.
A gipszelőben volt még egy kisfiú. Ő pirosat kért, mert az ment a szuperhősös trikójához.
A gipsz igazából egy fásli szerű anyag volt amit a kézre tekertek és az a levegőn megszáradt. Gipszelés után első utam az üzlet volt. November lévén muszáj volt gondolnom a hidegre. Be kellett szerezni bő ujjas pulóvereket, gumírozott alsóneműt, szóval olyan dolgokat amit egy kézzel is magamra tudtam rángatni.Szerencsémre pont a denevérujj volt a divat.
Az egy kézzel való főzés és zuhanyzás még-még megment, de pl. a hajmosás már nem. Emese és Sherif a város másik végéből jöttek el, hogy segítsenek. Ekkor döntöttem úgy, hogy hazajövök.
Itthon minden jóval ellátott a család, főztek, mostak rám mint egy menő szállodában se. Unalmamban mézeskalácsokat gyártottam karácsonyra amíg vártam.
Aztán eljött az idő hogy levegyék a gipszet. A helyi gipszelő orvos egy fiatal, markos legény elképesztő örömmel olvasta az angol esetleírást.
-Leesett a bicikliről.- mosolygott
Levágta rólam a gipszet. Egy darabolós gyilkos is megirigyelte volna a forgó fejű fűrészt, én csak azon imádkoztam hogy egyben kerüljek ki a keze alól.
-El szeretné vinni?- nézett szerettel a gipszre
-Dehogy. Látni se akarom.
Felcsillant a szeme
-Nővérke! Ide a szekrény tetejére rakunk egy álványt és amikor bejönnek a páciensek ezt rögtön fogják látni.Nagyon köszönjük, szép kiegészítése lesz a rendelőnek.(ha nálunk jársz a dokinál és zöld színű gipsz van a szekrénye tetején tudod honnan származik)
Nem akartam beleszólni a nagy örömködésbe. Képzeljük csak el milyen látvány fogadna a belgyógyásznál, női orvosnál vagy az urológunál ha az orvosnak hasonlóan kiálíthatnékja van.green-cast
Következett a rehab. Mindenféle gyakorlatokkal, nagyon kedves tornáztatókkal (köszi Ivi). És mondták, hogy érezni fogom az időváltozást, fájni fog meg minden. Jelentem semmi baja nincs.Vagyok mint hal a vízben, kar a szélben vagy egy jobb hasonlat a mélyben.

Köszönet minden ismeretlennek,barátnak, családtagnak és segédkező profinak hogy közös erővel összeraktak.Így jobban jártam mint a csitári hegyek alatti baleset főhőse.